LágyÉrintés kezelés -kranioszakrális módszerrel

 

A lelket kell meggyógyítani ahhoz, hogy a sejtek egészségesek legyenek. (Wass Albert)

Általános első kérdés: Mi is ez a cifra elnevezésű, nehezen megjegyezhető és nehezen kimondható kezelés? Az elnevezés megértéséhez az alábbi kép nyújt segítséget.

Röviden megfogalmazva:

A kranioszakrális rendszeren alkalmazott LágyÉrintés kezelés, a test legapróbb mozgásait, lüktetését és áramlását követve, nagyon gyengéd, emelő, húzó, oldó mozdulatokkal történő, fizikai és lelki egyensúlyteremtés. A LágyÉrintés kezelés kranioszakrális módszerrel, a testben történő öngyógyító folyamatok beindítására és azok szinten tartására hivatott. Továbbá, a fizikai, lelki, és szellemi gyógyulás elősegítésére és támogatására van kedvező hatással.

Általános, és kételkedéssel teli második kérdés:
– Jó, jó, de mi az az energiagyógyászat???

Éreztél már különbséget érintés és érintés között, vagy, ölelés és ölelés között?
- Igen.
Akkor már tudod, hogy hol kezdődik az energiagyógyászat, gyere és tapasztald meg más szinteken is, foglalj időpontot egy kezelésre nálam!
- Nem.
Foglalj időpontot nálam egy kezelésre, mert sosincs késő elkezdeni a tapasztalást!

További részletes információk a craniosacralis, ejtsd; kranioszakrális rendszer felépítéséről, funkciójáról és a LágyÉrintés kezeléssel történő kezelésről.

Hogy néz ki a gyakorlatban egy kezelés, a kranioszakrális LágyÉrintéssel?

A kezelés utcai viseletben, kényelmes ruhában történik.

A páciens leül egy székre és a ráhangolódást követően, a csigolyák közötti területet érintve végig oldom a gerinc teljes hosszát.
Majd a páciens felfekszik a hátára egy kényelmes masszázságyra.
A csakrák energetikai oldása után, a keresztcsont és a fejtető közötti területen, nagyon lágy érintésekkel, finom emelésekkel, húzásokkal történnek az oldások, és a fizikai kiegyensúlyozások.
Ezek után, ha szükséges a szájon belüli érintés technikák következnek, természetesen, a helyzetet megkövetelő steril higiéniai követelményeknek megfelelően.

A LágyÉrintés kezelés, a craniosacralis, ejtsd; kranioszakrális rendszert kiegyensúlyozó manuál kezelés, hatékonyan alkalmazható többek között:

♥ különböző fejfájások ♥ idegfájdalmak ♥ gasztroenterológiai tünetek ♥ szív és érrendszeri betegségek ♥ alvásproblémák ♥ motoros koordináció kezelése ♥ légzőszervi problémák ♥ fog, állkapocs, szájon belüli problémák ♥ fül problémák ♥ műtét utáni állapotok ♥ krónikus fáradtság ♥ nőgyógyászati problémák ♥ idegrendszeri kimerültség, lelki problémák ♥ terhesség alatt és után is ♥ immunrendszer zavarok ♥ gyerekkori viselkedés zavarok ♥ érzelmi problémák, lelki problémák♥ gyerekkori egyéb zavarok, diszfunkciók ♥ bőr elváltozások ♥ diszlexia, diszkalkulia, diszgráfia ♥ hormonális problémák ♥ ortopédiai és gerinc problémák esetén daganatos megbetegedések ♥ és a felsoroltakon kívül, számos más probléma esetén is.

A kranioszakrális módszerrel végzett LágyÉrintés kezelést, minden esetben személyre szabott konzultáció előz meg, bejelentkezéshez kattints ide.

Részletes és átfogó összefoglalót olvashattok a craniosacralis, ejtsd; kranioszakrális rendszer felépítéséről, alább, vagy a  linkre kattintva.

Írta : Dr. Csiszár Róbert 

A craniosacralis rendszer (élettan és funkcionális egység)
Összefoglalás, írta: Dr. Csiszár Róbert

A szerzõ a craniosacralis rendszerrõl mint élettani, funkcionális rendszerrõl ad összefoglaló képet. A craniosacralis rendszer a szervezet harmadik nagy ritmusát képezi, melynek anatómiai alapja a dura mater, ez a cranium és a sacrum közötti egységért felelõs. A cikk a craniosacralis rendszer anatómiai alapjait, funkcióját irja le, emellett ismerteti a rendszer felborulásának okait, következményeit és kezelési lehetõségeit is.

Kulcsszavak 
craniosacralis rendszer, dura mater, manuálterépia, mikromanipuláció

Bár a szakrális szó megtévesztõ, a CSS (Cranio Sacrale System) egy élettani struktúra behatárolt anatómiai alapokkal. 
A keringési és a légzési rendszer mellett van egy harmadik nagy ritmus is, ez a craniosacralis ritmus. A XX. század elején fedezte fel William G. Sutherland amerikai orvos, majd John E. Upledger sebész helyezte tudományos alapokra. Ez egy élettani rendszer, mely minden élõlénynél megvan, amely aggyal és gerincvelõvel rendelkezik. A késõbbiekben majd látjuk, hogy a CSS ismerete különösen a fogorvoslás szempontjából fontos. Ha felborul az egyensúly a craniosacralis rendszerben, az nemcsak az agy és a gerincvelõ, hanem az egész ember szempontjából is káros.
A craniosacralis elnevezés a cranium és a sacrum funkcionális egységét jelzi, ezt anatómiailag a dura mater képviseli, és a 2. sacralis csigolyáig terjed.
Ez anatómiailag egy hártyás, kötõszöveti rendszer, mely az agyat borító és egyes részeit határoló agyhártyából áll, lefelé fut a gerinccsigolyák belsõ fala és a gerincvelõ között és a 2. sacralis csigolyánál végzõdik. Az agyhártyák mellett minden olyan csont részét képezi a rendszernek, mely érinti az agyhártyát és az agyhártyákkal összekötött kötõszövetes állományt. Ez utóbbi része – a kettõs falú kötõszövetes rendszerben képzõdõ és keringõ – agy-, illetve gerincvelõi folyadék, a liquor is.
A craniosacralis rendszer szoros kölcsönhatásban áll az idegrendszerrel, az erek hálózatával, a nyirokkeringéssel, a légzõrendszerrel, a hormonális folyamatokkal és a csont-izom rendszerrel.
Fogorvosilag például egy hosszan tartó foghúzás, egy hibás konstrukciójú korona vagy hídpótlás vagy egy túl erõteljes fogszabályozó kezelés az egész CSS-t túlterhelheti.

A koponyacsont suturáinak jelentõsége
Retzlaff amerikai anatómus hisztológiailag bebizonyította, hogy a suturák – a korábbi anatómiai elképzelésekkel ellentétben – nem alakulnak át az életkor elõrehaladtával csontos struktúrává. A suturák fibrózus szövetbõl, kollagén kötõszövetbõl, vérerekbõl, idegekbõl és szenzoros végtestekbõl állnak, az elcsontosodott szöveteket kivéve minden szövettípus megtalálható bennük. Az idegplexus egy intrasuturális nyújtási reflexet szolgál, aminek az a feladata, hogy szabályozza, illetve leállítsa a liquor képzõdését, ha a liquor nyomásának hatására a rendszerben megnyúlás, kitágulás következik be. Anatómiailag a különbözõ suturaformák – s. serrata, s. squamosa, s. plana – különbözõ mozgásformákat tesznek lehetõvé. Mindegyiknek valódi ízületi funkciója van és a cranialis ritmus élettani-funkcionális alapját képezik.

A craniosacralis ritmus
A craniosacralis rendszernek saját ritmusa van, ezt „az élet légzésének” is nevezik. 
A craniosacralis ritmus 8-14 ciklus/perc. Ez egyénenként változik, de egy emberen belül állandó. A 8-nál alacsonyabb érték alulmûködést jelent, a 14-nél magasabb pedig túlmûködést. A ritmus létrejöttében a koponya és a sacralis csigolyák játsszák a legfontosabb szerepet, mint a rendszer két vége. Kitapintani is ezeken a helyeken lehet legkönnyebben.
Egy ciklusnak két fázisa van, összehúzódás és kitágulás. Ennek megfelelõen változik a koponya kiterjedése és a rendszer másik végpontjának, a sacralis csigolyáknak a mozgása. Ez utóbbinál hintaszerû mozgás érzékelhetõ.
Az összehúzódás fázisában a sacralis csigolyák elõre mozdulnak és a koponya oldalirányba kitágul, homlok-tarkó irányba megrövidül. A kitágulás fázisában a sacralis csigolyák hátramozdulnak, a koponya oldalirányba keskenyebb lesz, homlok-tarkó irányba megnyúlik. Az egyik fázis vége és a másik fázis kezdete között egy neutrális zóna van, amit tapintásnál szünetként érzékelhetünk. Palpációval a frekvenciát, az amplitúdót, a két oldal szimmetriáját és jellegét figyelhetjük.
 
A csontok mozgása
Természetesen az összes koponyacsont „mozgásban van”, és ez a mozgás, a belsõ hidraulikus rendszer – az agyhártyák, és a liquor – révén folyamatosan tovaterjed. 
A craniosacralis rendszer mozgásában részt vevõ koponyacsontok: os. temporale, frontale, parietale, occipitale, sphenoidalis, ethmoidalis, nasale, lacrimale, zygomaticum, maxilla, mandibula, palatum, vomer, meatus acust. extr.
A craniosacralis rendszer mozgásában részt vevõ izmok; a rövid tarkóizmok (m. rectus capitis post. major, minor stb.), m. trapesius, m. sternocleidomastoideus, m. temporalis, m. digastricus, m. masseter, m. pterygoideus, m. piriformis, m. iliacus, m. gluteus max.
A craniosacralis rendszer mozgásában részt vevõ membránok; dura mater, falx cerebri, tentorium cerebelli.
A csontos ízületek között kiemelt fontosságú az os. occipitale és a sphenoidale közötti alapízület (synchondrosis sphenooccipitalis), melynek mozgása az összes cranialis csontot befolyásolja és a temporomandibularis ízület, melynek terhelése, illetve túlterhelése sokszor a fogászati praxis következménye.
A korábban említett fogorvosi beavatkozások következtében megváltozhatnak a koponyacsontok terhelési viszonyai, és a koponyacsontokban tartós elmozdulások jöhetnek létre. Ezek következményei az egész testen éreztetik hatásukat a craniosacralis rendszer révén. Az állcsontok mozgásában létrejövõ mozgáskorlátozások áttevõdnek a koponyacsontokra, majd a kötõszöveti hidraulikus rendszer útján, a gerinc közvetítésével a test távolabbi részeire is. Megváltozik a váll tartása, a medencecsont helyzete, az egyes csigolyák elhelyezkedése, a kéz- és lábtartás. De ezek a folyamatok visszafelé is érvényesülhetnek. Például a medence helytelen állása problémákat okozhat az állkapocsízület funkciójában, korlátozza annak szabad mozgását.

A craniosacralis rendszer kezelési lehetõségei
A cranio sacralis rendszer megismerése óta a diagnosztikus és terápiás lehetõségek folyamatosan bõvülnek. Jelenleg már a komputeres diagnosztika is ismert. A kezelések lehetõségei pedig folyamatosan gazdagodnak. Ez egy globális, holisztikus rendszer. Ugyanis például az állkapocsízület manuálterápiájával nemcsak a CSS-t befolyásolhatjuk, hanem a normál mûködés irányába segíthetjük a halántékcsontokat, a parietalis csontokat, a tarkócsontot, a koponyaalap csontjait, elõsegíthetjük a craniosacralis folyadékcserét a koponyaüregben és a gerinc területén, kiegyensúlyozhatjuk a kötõszövetes agyburok és a gerincburok deformitásait.
A craniosacralis rendszer kezelési technikái hosszú évtizedek tapasztalataira támaszkodnak. Jellemzõjük a mikromanipuláció, mely a koponyacsontok mikromozgásainak korrigálásán alapul. Ennek segítségével hatást gyakorolhatunk a test egyéb részeire, egyéb problémáira is.
A terápia célja a kötõszövetes határok, lemezek ellazítása, izomrelaxáció, az ízületi feszültségek korrekciója, a liquor áramlásának normalizálása, az idegi funkciók harmonizálása, a koponyán belüli keringés javítása.

Mely betegségekben szerepelhet a CSS zavara oki tényezõként?
• Agyi funkciózavar, bénulások, ideggörcsök, neuraszténia
• Görcsös állapotok, epilepszia
• Fejfájás, migrén, álmatlanság, idegfájdalmak
• Asztma, krónikus hörghurut
• Depresszió
• Lázas állapotok, fertõzések
• Magas vérnyomás, szédülés
• Szív- és keringési betegségek
• Krónikus arcüreggyulladás
• Gerincoszlop-problémák

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy például minden asztmatípusnál a CSS terhelésére kell gondolnunk, de ha egyéb kezelések nem vezetnek eredményre, a craniosacralis rendszer állapotát érdemes megvizsgálni.

Fogászati kórképek és a css összefüggései
Sokáig úgy gondolták, hogy a fogászati tevékenység és az orvosi munka két külön terület, mert a fogorvos ténykedése nem érinti a szervezet egészét. Egyes fejlett országokban a fogorvosképzésben manapság is a technikai-gyakorlati alapok a meghatározóak. Szerencsére Magyarországon idejében felismerték, hogy a fogorvosi munka nem választható el a teljes emberi szervezettõl. Ezért a fogorvosok anatómiai, élettani, kórélettani stb. képzése azonos az általános orvosokéval. Sajnos a CSS oktatása még nem szerepel az egyetemi tananyagban, holott 60 éves múltja és diagnosztikus, terápiás eredményei erre jogosítanák. 

Mik azok a jelek, melyek a CSS krónikus terhelését mutathatják. Elõre kell bocsátani, hogy az egyéni érzékenységek és kompenzációs határok tágak:
• mozgás vagy állás közben kifelé vagy befelé álló lábak
• az egyik váll vagy az egyik csípõ magasabban helyezkedik el
• az egyik állkapocsízület nyomásra vagy fogsorzárásra érzékeny
• éjszakai fogcsikorgatás
• az egyik oldalon hiányos fogazat
• az egyik oldalon korábban érintkezõ fogsor
• fogsorzáráskor a fogazat oldalt elmozdul
• az állkapocs oldalmozgása az egyik irányba korlátozott
• az állkapocs nyitáskor az egyik irányba elmozdul
• rendszeresen az egyik oldalon rágás

Ezekben az esetekben érdemes fogorvosi konzultációt tartani, mert a krónikus fogászati problémák, hibás fogsorzáródás, hibás fogtechnikai pótlások, kényszerharapások, abradált fogazat, foghiányos állapot mind elõidézhetik a CSS krónikus terhelését és az egész vázrendszer tartós deformitását.